Iskola a szigeten (4.)

Másnap reggel Janice kialvatlanul ébredt. Az új környezet áloműzőként hatott rá. A nap folyamán elkezdődnek az óráik, ez is okozott némi izgatottságot a fiatal lánynak.

A szomszédos ágyon Hedwig is mocorogni kezdett, szemeit próbálta nyitva tartani. A nappaliban élénk beszélgetés folyt, a többiek frissebbnek és élénkebbnek tűntek a két barátnál.

Janice kikászálódott az ágyból, majd gyűrött arccal, pizsamában kivonult a többiekhez. Estelle becsmérlő pillantással köszöntötte. Nem vette jó néven Mike elutasítását és ezt a lány közbenjárásának tulajdonította.

Janice bevonult a fürdőszobába, ahol már Lea végezte napi tisztálkodását.

− Jó reggelt! − köszönt a lány vidáman, majd folytatta a fogmosást.

− Jó reggelt! − viszonozta Janice, levetve a ruháit.

Beállt a zuhany alá és megengedte a vizet. Hamarosan Hedwig és Niamh is csatlakoztak a társasághoz, míg előbbi morcos volt a fáradtságtól, addig Flaherty izgatottan csacsogott.

− Már alig várom, hogy elkezdődjenek az órák. Szomjazom a tudást.

− Jó neked. Én még szívesen visszatérnék legjobb barátomhoz, az ágyhoz. − dörmögte Hedwig, majd meglocsolta arcát egy nagy adag vízzel.

− Ne legyél negatív. − nevetett Janice, miközben törülközőt csavart maga köré. − Legalább találkozhatsz a kedvenc ikerpároddal.

Hedwig telibe prüszkölte a tükröt, majd sértődöttséget színlelve barátjához vágta fogkeféjét.

− Te olyan hülye vagy! − mosolyát azonban nem tudta sokáig palástolni.

Kinyílt az ajtó, majd Estelle lépett be rajta.

− Lustaságok, ha már nem tudtatok időben felkelni, akkor legalább ne trécseljetek órákat a fürdőszobában. Lekéssük a reggelit.

A lány dorgáló hangja megtette a hatását. A négy diák villámgyorsan összeszedte magát és végre levonultak az étkezőbe.

Mike kalimpálva jelezte hollétét, a lányok pedig letelepedtek mellé. Scott idegesítő mosollyal fogadta Janice-t, aki mérgesen bevetődött a szemben lévő helyre.

− Sietnünk kell, az első óránk történelem, és a tanár nem kedveli a későket. − szólalt meg Mike.

− Honnan tudjátok az órarendet? − nézett Hedwig megütközve a fiúra.

− hahó elvarázsolt hercegnőim! Az előcsarnokban már ki vannak függesztve az órák.

− Mintha tudnom kellett volna − válaszolt vörösödő arccal a lány.

− Tegnap elmondták vacsora után. Talán nem a mentorunkra kellett volna csorgatnotok a nyálatokat.

− Ezt kikérem magamnak! − csattant fel felháborodottan Janice.

− Tudom, a te szíved Bow man-é. − Mike gúnyosan ejtette ki a fiú nevét, mire Scott prüszkölve felnevetett.

Mielőtt még bármit válaszolhatott volna Janice, megjelent az említett és Janice mellé telepedett.

− Jó reggelt hercegnő! − apró csókot lehelt a lány ajkaira, majd lekicsinylő pillantással illette a két fiút.

− Hohó… − tárta szét a karját Scott. − Úgy nézel rám, mintha megerőszakoltam volna a barátnőd.

− A szemeddel már megtetted. − vágott vissza Alex, sötét pillantását a fiúra vetve.

− Azt nem tiltja a törvény. − vigyorgott Scott, lazán hátradőlve a székében.

Bow man eltorzult arccal felpattant, de Janice az utolsó pillanatban elkapta barátját.

− Fejezzétek be, mert szétcsapok közöttetek!

− Milyen tüzes valaki. − Scott a lányra kacsintott, majd folytatta a reggelit.

Az étkezés további része feszült hangulatban telt. Mindenki a tányérjára fordította tekintetét és némán étkezett. A komor társaságot két, újonnan érkezett fiú rángatta ki a mélabúból.

− Mi ez a savanyúság? − nevetett fel Jason, vagy talán Toby? − A végén még depresszióba zuhanok mellettetek.

Hedwig felkapta a fejét az ismerős hangra, majd arcán egy  forró hullám csapott végig, vörös foltokat hagyva maga után.

− Az Úrnőnk is megtisztel minket jelenlétével. − lovagiasan letérdeltek a lány elé, majd egyenként csókot leheltek a kézfejére.

− Ne drámázzatok fiúk! − próbált mérgesen rájuk szólni, de hangjából sütött a zavarodottság.

− Mennünk kellene! − állt fel Alex, megunva a színjátékot.

− Együtt lesz óránk? − kérdezte meglepődötten a lány.

− Kint van az órarend. Nem nézted még meg?

− Nem, nem hallottam tegnap az erre vonatkozó passzust. − mérgelődött Janice, elszégyellve magát. − Na mire vártok? Menjünk már!

   A teremben teljes káosz és hangzavar uralkodott, amikor beléptek. Mike, Scott társaságában letelepedett a hátsó sorba, Estelle kiskutyaként követte őket. Janice, Hedwiggel és másik két szobatársával, hely hiányában, letelepedtek az első sorba. Alig foglalták el a helyüket, megjelent a tanár, táskáját az asztalra vágva.

A férfi negyvenes évei elején járhatott, rövid, ritkuló fekete haját hátranyalva hordta. Vékony arca és kiálló karvalyorra félelmetessé tették.

− Köszöntöm a gólyákat a tanév kezdetén, én Arthur McKinley professzor vagyok.

A diáksereg elnémult, karót nyelve ültek, székeikhez tapasztott hátsóval.

− Kihagynám a nagy szentbeszédeket, ha lehet. A lényeg, hogy nem tűrök az órámon fecsegést és zajongást. A boszorkányok történelme véresen komoly és tiszteletet érdemel. Őseink életükkel fizettek vallásuk felvállalásáért, legtöbbjüket élve elégették, a szerencséseket előtte felakasztották.

Janice nyelt egyet. A téma érzékenyen érintette. Tisztában volt azzal, hogy milyen következményekkel járt az emberi tudatlanság, paranoia és az Istentől való félelem. 

− 1951-ben  eltörölték a boszorkányok ellen hozott törvényeket, majd 2001-ben, hozzáteszem ötven évvel később Massachusetts állam bocsánatot kért a salemi boszorkányper áldozatainak leszármazottaitól. Végre lehetőség nyílt arra, hogy szót emelhessenek saját érdekükben. Azóta viszonylagos békében, felvállalva önmagunkat, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat és használhatjuk az erőnket, a természet ajándékát. Az emberek a mai napig tartanak tőlünk és ferde szemmel tekintenek ránk, mert félnek a képességeinktől, melyekkel évezredeken keresztül gyógyítottuk és segítettük őket. Még mindig azt hiszik, hogy seprűkön lovagolunk és vad orgiákat rendezünk. 

A diákok elmosolyodtak, de ennél hangosabb tevékenységbe nem mertek bonyolódni.

− Pedig tudjuk, hogy ez mekkora badarság. A seprű a termékenységi szertartásunk része, mellyel növekedésre serkentettük a búzát és a kukoricát. Meztelenségünkkel a természet energiáit fogadtuk magunkba és tisztelegtünk Föld Anyánk, Gaia előtt. Hiszen az ember mezítelenül jön a világra. A történelem egy lassú folyamat. Még nem mondható meg előre, hogy az emberiség mikor fogad el minket vagy mikor bízik meg bennünk újra. Az elmúlt száz évben azonban előre léptünk egyet és a haladás útján haladunk döcögve, de egyenesen. És lássuk be, legalább nem üldöznek minket vasvillákkal és lángoló fáklyákkal. De mint minden vallás, a boszorkányság is régebbre nyúlik vissza. Egészen az őskorig.

Tartott egy kis szünetet, amíg kiosztott néhány papírt az osztályban. Barlangrajzok és szobrok képei hevertek Janice előtt, aki közelebbről is megszemlélte azokat.

− Az ősemberek, Föld Anya első, értelmes teremtményei felismerték a természet energiáit és saját céljaikra fordították azokat. Akkoriban több isten létezett, minden természeti jelenséget és állatot isteni tulajdonságokkal ruháztak fel, tehát istennek tartották őket. Mivel zsákmányaik nagy része agancsos állat volt, a vadászat istenét is így képzelték el. A barlangokban állatbőrbe bújva, aganccsal a fejükön játszották el a vadászatot. Ez a módszer ugyanazt a célt szolgálta, mint a barlangrajzok. Úgy tartották, hogy ezzel elkaphatják az állat lelkét, akit után könnyebben levadászhatnak.

A hátsó sorban Scott felnevetett, mire a tanár elhallgatott. Lassan elindult a rendbontó felé, amit az osztály lélegzetvisszafojtva figyelt. Janice megfordult, hogy láthassa a történéseket. Scott halálra vált arccal figyelte a közeledő tanárt, kezei a padba mélyedtek.

− Megtudhatnám mit tart olyan viccesnek, fiam?

A fiú nyelt egyet, majd megszólalt.

− Elnézést tanár úr, nem magán nevettem.

A tanár a pad alá nyúlt, elvette Scott kezéből a papírt és alaposan megvizsgálta.

− Örülnék, ha a zöldfülű diáksereg nem veszélyes démonok idéző formuláival foglalkozna az órámon. Megkérném Mr. Deveney, hogy fáradjon az igazgatónőhöz és mutassa meg neki ezt a papírt.

Scott arca fehérből paprikapirosba váltott, megszégyenülve hagyta el a termet.

− Felhívnám az itt jelenlévők figyelmét, hogy a démonidézés, a megfelelő tanórán kívül, tanári felügyelet nélkül szigorúan tilos. Ennek megszegése azonnali kicsapást és fegyelmi eljárást von maga után.

Janice, Mike-ra sandított, aki próbált eltűnni az asztal alatt. Jordana és Aisa, az emlékek hatására elsápadtak, elfehéredő ujjakkal kapaszkodtak az asztal szélébe.

− Most, ha megengedik, folytatnám az órát.

Az idő további részében síri csend uralkodott a teremben. A diákok a levegővételt is megpróbálták elspórolni, kerülve a további konfliktus helyzetet.

Az óra végét jelző csengő után a diákok szinte kirobbantak a folyosóra. Azonnal csicseregni és méltatlankodni kezdtek. A hirtelen jött zaj szinte fájt Janice-nek, aki hozzászokott a csendhez.

A jó időre tekintettel kimentek az udvarra, hogy friss levegőhöz jussanak a dohos tanterem után. Alex megfogta Janice kezét, majd leültek az egyik padra. Hedwig követte a példájukat és lehuppant a puha főbe, miközben maga mellé dobta tankönyveit. Mike, nem törődve Alex lesújtó tekintetével, letelepedett közéjük.

− Szegény Scott, Miss. Lichteinstein letépi a fejét, ha meglátja a papírt.

− Ha nem lenne ekkora agyalágyult, akkor nem kellene tartani az igazgatónőtől. − szólalt meg Bow man, kivívva Mike gyilkos pillantását.

− Minden diák fantáziáját izgatja a másik világ. A démonok az isteni dimenzió bukott angyalai, létezésük azt igazolja, hogy az isteneik is valósak. Te vagy az agyalágyult, ha nem érdekel a téma és megkérdőjelezem az itt tartózkodásod értelmét is. Nem vagy boszorkánynak való.

Még mielőtt kitörhetett volna a harmadik világháború, Janice elordította magát.

− Elég! Mindketten agyalágyultak vagytok! Úgy viselkedtek, mint két megkergült óvodás. Elegem van már belőletek! Mike a legjobb barátom, viseld el őt Alex!

Mike elégedetten elmosolyodott, de Janice hamar leolvasztotta az arcáról.

− Alex pedig a barátom, a párom, fogadd el Mike és ha nem tetszik, akkor is viseld el, miattam!

A két fiú döbbenten nézte a lányt, aki elégedetten és megkönnyebbülten hátradőlt. Hedwig gúnyos mosollyal méregette a vitázó feleket, majd megtapsolta Janice-t.

− Jól mondod!

A csengő ismét megszólalt, mire összeszedték a holmijukat és bementek a következő órára.

A nap további része eseménytelenül telt. A vacsoránál már Scott is előkerült, arcáról hiányzott a provokáló mosoly. Letörten csatlakozott a társasághoz.

− Mesélj már! − bökte oldalba kíváncsian a fiút, aki falfehér arccal meredt az üres tányérjába.

− Nem szabad máskor ujjat húznom az öreglánnyal. − szólalt meg kisvártatva, megtalálva a hangját. − Úgy leordította a fejemet, hogy vissza kellett ugrasztanom a helyére. Ezek után beosztott Morgana professzor mellé és egész nap démoni hulladékot kellett lapátolnom.

− Démoni hulladékot? − vágott közbe meglepetten Janice, félrenyelve a falatot.

− Amikor egy démon megjelenik a világunkban, a két dimenzió eggyé válik. Az ott felgyülemlett szemét és mocsok pedig a mi világunkban marad.

− Uh… − nyögött fel Hedwig, fintorogva nyelve le a falatot. − Az étvágyam is elmegy tőled.

− Nekem mondod? − élénkült fel Scott − Egész nap állattetemeket, belsőségeket és ürüléket takarítottam.

− Scott, mi ennénk, ha lehetséges. − csattant fel Janice, de az étvágya abban a pillanatban elpárolgott.

− Én felmegyek és alszom egyet. − állt fel Alex, puszit nyomva Janice homlokára. − Holnap találkozunk.

A lány biccentett, majd visszafordult barátai felé.

− Ha végeztetek, mi is felmehetnénk az emeletre.

Lassan összeszedelőzködtek és elindultak a lépcsőház felé. Az emeletre érve bevették a lányok szobáját, majd késő estig beszélgettek.   

Hogy alakul Janice-ék élete az iskolában? Folytatódik a fiúk közötti drámázás? Az első órán betekintést nyerhettek a boszorkányság történelmébe, majd a következő fejezetben az Árnylelkek és Ain Mujah életét olvashatjátok. Ha holnap nagy lesz az érdeklődés és a hozzászólás, akkor a következő fejezetet kedden felteszem :)

Vasárnap új rész Az őrület árához, gyertek majd és olvassatok ;)

Egy kis novella részlet

A Hihetetlen magazin pályázatára kezdtem el írni, de szokásomhoz híven, ismét lemaradtam :D Ez lassan már kezd a védjegyemmé válni :D Három részletben felteszem azért ide, hátha kíváncsi rá valaki :D

Zombik, vámpírok és vérfarkasok. Legendák, mítoszok, néhány menő hollywoodi rendező agymenései. Hittem régebben…

Az ok, amiért tollat ragadtam igen egyszerű. A világ háromszázhatvan fokos fordulatot vett az elmúlt pár évben. Az eddig természetesnek vélt dolgok hiánycikké váltak, a társadalmi normák felborultak. A hűs víz, amely eddig torkomat nedvesítette, elapadt, még megmaradt forrásaink csatamezővé váltak. Az állatok és növények pusztulni kezdtek, mely az életben maradás legfontosabb elemét, az oxigén rohamos csökkenését eredményezte. A globális felmelegedés és az emberi behatás következtében kiszabaduló vírusok az utolsó morzsányi emberséget is kiölték társadalmunkból.

Vér mocskolta szomszédaim kezét, akik őrülettől elhomályosodó tekintettel próbáltak túlélni. Városok pusztultak el, miközben a sivatag homokja lassan sírkövet borított a monumentális épületekre. Az élelem és a víz hiánya ösztönöktől hajtott kiéhezett vadállatokká változtatott minket. Hol volt már az emberi felsőbbrendűség? A gőg? Az isteni emelkedettség? Visszasüllyedtünk a sárba ahová tartoztunk, ahonnan elindultunk és ahonnan igazából soha sem emelkedtünk ki.

A tudomány, amely az elmúlt háromszáz évben rohamosan fejlődött, túlnőtt rajtunk. A természetes forrásaink helyett nem a mesterséges alteregóikat kellett volna kutatnunk. Istent játszottunk, emberek életével ruletteztünk, miközben azt hittük, hogy képesek vagyunk szemünknek láthatatlan lényeket uralni. A vírusok azonban jöttek, láttak és legyőztek minket.

Az ember és a felsőbbrendűség. Sokan hitték kezdetben, hogy a pénz megóvja őket az armageddon eljövetelét jelző dühös angyalok lándzsáitól. Túl későn látták be, hogy tévedtek.

Föld Anya otthont adott nekünk, de mi uralni akartuk őt, ezért most elveszi tőlünk önzetlen ajándékát.

A történelem egy óriási körforgás, amely ismétli önmagát. Ha képtelenek vagyunk tanulni saját és elődeink hibájából, Gaia ismét leformatálja Földünk életeket tartalmazó meghajtóját. 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=358808140822010&set=a.258889980813827.57291.258825374153621&type=1&theater

Kérnék szépen egy lájkot a linkre kattintva, csak egy pár másodpercet vesz el az életetekből, viszont nekik fontos lenne, köszi :)

Új rész a Jeges érintés című könyvemhez http://janneenegordon.blogspot.com. Olvassátok és véleményezzétek :)

Mit szólnátok ahhoz, hogy a Jeges érintés című könyvemet, ha teljesen kijavítottam, kinyomtattatnám egy nyomdával és azt a példányt meg lehetne nyerni? :)

Ihletadó szám :) <3
Nektek mi ad ihletet? :)

Csatlakozz a facebookos oldalamhoz is :) Friss hírek, idézetek :) https://www.facebook.com/pages/Janneene-Gordon/104343382968419

És egy kis erotikus jelenet az új, készülő regényemből :)

Kirázott a hideg. Minden idegszálam égnek állt, az alhasam összerándult a vágytól. Óvatosan az asztalra helyeztem a kávémat, majd magamhoz húztam és csókot leheltem a telt ajkakra. Éreztem, hogy összerándul az érintésemtől, majd puha nyelvével ízlelgetni kezdte az enyémet. Ledobtam a köntösömet, miközben ujjaimmal egyenként fejtettem le róla a ruhadarabokat. Nem volt helye a felesleges szavaknak, minden porcikámban kívántam, bőrömön éreztem vágyának perzselését. 

Mellei kibuggyantak a melltartó fogságából, bőre érintése a sajátomon, idegtépő volt. Hamar kihámoztuk egymást a ruháinkból, majd az ágyra feküdtünk, hogy ott folytassuk a csókcsatát. Elvesztem az ölelésében, ujjaim dús hajába mélyedtek. A takaró hamarosan a parkettán landolt, én pedig habzsoltam az élvezeteket. Az apró csókok, puha nyelvének az érintése hirtelen öntött el, amíg lassan meg nem teltem, ajkaimon kicsurrant egy apró sikoly. Testem hullámzott, izmaim elernyedtek, arcomat kisimította az élvezet.

Új rész a http://darawona.blogspot.com oldalon. Tessék olvasni Danielle kalandjait :)

Hmm

Hát régen jelentkeztem és regényrészlettel most nem is fogok. Belekezdtem egy új projektbe (egész jól haladok vele, pár hét és kész) és ebből most nem szeretnék közzétenni. Az oldal érdeklődési szintje valahol nulla és mínusz végtelen között leledzik, úgyhogy mindegy is. Ha kicsit megnő az érdeklődés, akkor talán egy kis ízelítőt adhatok :).

Egy másik dolog: nagy lépésre szántam el magam. Úgy döntöttem, hogy teljesen az írásnak (és később a szerkesztésnek) áldozom magam. Tudom, nehezen lehet belőle megélni, de egy próbát megér. Szeptembertől reményeim szerint magyar szakos leszek (drukkoljatok :)). Kipróbálom magam a Könymoly íróiskolájában is. Muszáj fejlődnöm. Írok és írok ezerrel, hogy haladjak előre és a magyar érettségire is készülök.

Ha még kíváncsiak vagytok rám akkor írhatok nektek néhány novellát és némi kóstolót is kaphattok készülőfélben lévő regényemből. 

Az éjszaka királynője

A köd sűrű fellegekben telepedett a kietlen utcák macskaköveire, fölötte sápadtan trónolt a hold, bőségesen szórva fényét. Nyomasztó csend ült a városra, érezhetően mágia remegett gyengén, de magabiztosan a levegőben. Egy elhagyatott ház állt a város szélében, kertje elhanyagoltan hevert előtte, kovácsoltvas kapuját sűrűn benőtte a növényzet. Falai öregen mégis tiszteletet parancsolóan magasodtak a város fölé, üresen tátongó ablakai mögött valami készülődött.

Kutya vonyított reszketve a tölgyfa árnyékába húzódva, az éjszaka sárgálló királynőjére vetve rovó pillantását. Sötét árny suhant el a sűrű növényzet rejtekében, hogy eltűnjön a ház kőfalainak védelmében.

Halk és monoton dallam járta át az épület termeit, hogy felerősödve az utcára robbantsa apró szilánkjait. A sápadt királynő fénye felerősödött, vibrálva magasodott az égen, sugarait a ház udvarára szórva. Csuklyás alakok vonultak ki az ajtó romjai mögül, hogy leboruljanak Istennőjük előtt.

Karjaik bilincsében egy fiatal lány vonaglott, arcát eltorzította a fájdalom és a rémület. Karcsú alakját egy vékony és szakadt szövet takarta, kivillantva sápadt kebleit. Haja kócosan omlott a vállára, izmos lábait horzsolások borították. A csuklyás rémek taszítottak rajta, a lány pedig eltűnt a gaztenger mélyén.

Az éjszaka sejtelmes alakjai felsorakoztak, majd egymás karját megragadva kántálni kezdtek. A dallam lágyan az ölére vonta híveit, óvatosan nyaldosta az áldozati bárány porcelán bőrét. A lány ijedten figyelte a feje fölött gyülekező viharfelhőket és a körből kiváló csuklyás alakot. Penge éles fémje csillant a szikrázó holdsugárban, ami egy véres szervben landolt a földön. Mesteri célzás volt, precíz és idegőrlő. A lány szíve hevesebben vert, szabadulni próbált csontbörtönéből.

Mély énekszó hagyta el a különálló férfi ajkait, csuklyáját hátravetette, hogy a lány még utoljára megcsodálhassa tökéletes arcát. Mandulavágású szempár és mogyoróbarna bőr bukkant elő a szövet rejtekéből, szépen metszett csontozattal párosítva. Gazdája fiatal volt, szeme ifjonti tűzben égett. A nyaldosó lángok tengerében azonban más is úszkált. Az őrület. Ajkai tovább formálták az ismeretlen nyelv szavait, hangja egyre élesebben hasított a környékre telepedő csendbe.

Halvány alak kezdett derengeni a kör origójában, csúf arcán vérszomjas mosoly húzódott, amorf teste remegve várakozott a kiteljesedésre. Bőrét nyálkás kelések borították, néhol egy-egy szövetfoszlánnyal takarva. A férfi basszusához több szólamban kapcsolódtak a többiek, felgyorsítva a kiteljesedés folyamatát és a lány szívverését. A körben felbukkanó szörnyeteg körvonalai lassan élessé váltak, teljes fizikai valójában állt leendő áldozata előtt, extázisba torzult arcvonásokkal.

Kezét a földön heverő lány felé nyújtotta, aki engedelmesen felemelkedett megalázó pozíciójából. Érezte, hogy elveszett, az izmai önálló életre keltek, képtelen volt irányítása alá vonni engedetlen végtagjait. Rongybabaként a csúf nőhöz lépett, aki vicsorogva villogtatta rothadt fogait.

Minden egy pillanat alatt zajlott le. Az Istennő keze meglendült, majd csuklóig merült a lány testében. Ujjai között lüktetett az áldozat szíve, hevesen pumpálva a vért. A lány elkerekedett szemekkel meredt gyilkosára, arcvonásait elnyúzta a fájdalom és a felismerés, hogy hamarosan meghal.

Az Istennő kéjesen figyelte az előtte álló emberi lény döbbenetét, láthatatlan kezeivel magába lapátolta a lány rémületét. Hirtelen, megunva a néma játékot kitépte a karját a csontbástyából, ujjai között tartva a lüktető szervet. Az éjszaka áldozata térdre roskadt, majd élettelenül omlott össze hóhéra lábai előtt, leróva kikényszerített tiszteletét.

Az Istennő szájához emelte a zsákmányt, majd jóízűen lakmározni kezdte. Ajkait vörös folyadék mocskolta, a szív minden harapás után szaggatottan köpködte a benne felgyülemlett vérmennyiséget.

A kör továbbra is töretlen maradt, tucatnyi őrült szempár villódzott a hold sejtelmes fényében. Ammut, a holt Istennő elégedetten felnevetett, majd átadta magát a túlvilág őreinek.  

Iskola a szigeten (3.)

Vacsora után Janice és Hedwig a fiúk szobájába mentek, hogy megnézzék és együtt töltsenek egy kis időt. Alex a vacsoránál sértődötten elfordította a fejét, így Janice nem foglalkozott vele. Ez a magatartás nem érdemelt figyelmet. Nem tehetett arról, hogy másik kovenbe került. A fiúk szobája hasonló elrendezésű volt, mint a lányoké, attól eltekintve, hogy míg náluk inkább a sötétebb színek domináltak, Janice-éknél a világosabbak. Két srác a kanapén ült és egy laptopot bámultak meredten, míg ketten az asztalnál pókereztek. Tipikus fiú szoba volt.

− Bemutatom a barátaimat, ő itt Janice Bloom, mellette pedig Hedwig Wood.

A fiúk abbahagyták a tevékenységüket, majd a lányok felé fordultak és végigmérték őket tetőtől talpig. A kanapén egy hirtelenszőke fiú ült, vakítóan kék szemekkel és hófehér bőrrel. Szűk nadrágot viselt és sötét pólóval. A mellette ülő srác idősebbnek nézett ki a koránál, fekete haja volt, arcát sötét borosta borította. Janice-re villantotta mosolyát, aki zavartan az asztalnál ülőkre kapta a tekintetét. A két fiú megszólalásig hasonlított, ugyanaz a szempár, ugyanaz a csontos arc és borzolt haj. Mike a kanapén ülő srácokra mutatott, majd megszólalt.

− Ő itt Edgar Steeby − itt a szőke fiúra mutatott − A pofátlanul vigyorgó pedig Scott Deveney. Az ikrek pedig Jason és Toby Skaar. Ne akarjátok megjegyezni, hogy melyik melyik.

Janice elmosolyodott, majd letelepedett az egyik fotelba.

− Mike nem is mondtad, hogy ilyen szép barátnőd van − Scott, Janice arcát fürkészte, a lány pedig Hedwigre vetette kétségbeesett pillantását.

− Nem a barátnőm, csak a barátom. De ha kíváncsi vagy rá, Alex Bell-lel jár.

Mike hangjában némi megvetés érződött, amit a lány egy mérges szemvillanással elintézett. Hedwig eközben vidám beszélgetésbe mélyedt az asztalnál ülő ikerpárral, akik megbabonázva nézték a lány bronzbarna bőrét.

− Azzal a bájgúnárral? − horkant fel Scott.

− Nem bájgúnár! − Janice úgy érezte, hogy ideje beleszólnia a társalgásba és megvédenie a fiút.

− Nem akartalak megbántani − védekezett Scott, arcáról leradírozva az idegesítő mosolyt.

− Nehogy azt hidd, hogy minden lány leborul a lábaid előtt − mondta tovább a lány szúrós tekintetét a fiúéba mélyesztve.

Mike megnyugtatóan Janice vállára tette a kezét, majd halkan suttogni kezdett a fülébe.

− Nyugi hercegnő. Ő ilyen, nem kell foglalkozni vele. Amúgy egy rendes srác, majd meglátod.

− Ha megbocsátotok, én visszamegyek a szobámba. Még ki kell pakolnom.

Hedwig széles mosollyal szakadt el újdonsült barátaitól, majd követte sietősen távozó barátnőjét.  

Az érdeklődésre való tekintettel ezen a héten nem rakok fel új részt :/