Friss :)

Hedwig elszörnyedve méregette barátnője hófehér bokáját, szemében nem titkolt irigység csillogott, fájdalmas grimasszal a saját lábát szorongatta. Janice tátott szájjal figyelte a csodát, szája szegletében halvány mosoly játszadozott, egy csapásra elfelejtette azt a nem éppen elhanyagolható tényt, hogy nem lett volna szabad ilyen hamar meggyógyulnia. Óvatosan a lábára nehezedett, majd örömtáncban tört ki. Mike elismerően elhúzta a száját, elmerengő tekintetét Janice-re vetette. A lány sugárzott a boldogságtól, észre sem vette, hogy legjobb barátja rajta legelteti a szemét.

Éles sikoly vágódott a kastély masszív kőfalának, hogy elhalva lecsorogjon róla. A négy barát összerezzent a nem odaillő zajtól, majd az ablakhoz futottak. Az erdő szélén két alak sziluettje bontakozott ki a félhomályból, az egyik a földön feküdt, míg a másik óvatosan az ölébe vonta.

 Mike ijedten elrántotta a tátott szájjal bámészkodó Janice-t az ablakból, majd aggodalmas arccal járkálni kezdett a szobában. Hedwig kíváncsian felült az ágyban, tekintete követelőző volt, hangja pengeként hasított a csendbe.

-          Mi történt? Szólaljatok már meg!

-          Ez… ez… - próbálta megtalálni a hangját Janice, óvatosan Mike-ra sandítva. – Meghalt, ugye? A torka… a torka… borzalmas.

Hangja elcsuklott, kövér könnycsepp indult el az elborzadt, tágra nyílt szemekből. Lee határozott mozdulattal magához vonta a lányt, karjai bilincsként szorultak a vékony derékra. Arcát Janicéhoz szorította, lágy hangon suttogott a fülébe.

-          Nincsen semmi baj, nyugodj meg.

-          Elmondaná valaki, hogy mi folyik itt? – visította Hedwig teljesen kikelve magából.

Mike megtorpant, majd ijedten a kreol bőrű lányra nézett, mintha csak most venné észre, hogy ő is a szobában tartózkodik.

-          Ha nem csal a szemünk valakit meggyilkoltak a kertben – lökte bele kíméletlenül Hedwig arcába a tényeket.

A folyosón kicsapódott néhány ajtó, kétségbeesett hangok vergődtek szárnyavesztett madárként a falak között. Janice odasietett, majd kilesett a nyíláson. Emberek tolongtak zavarodottan, arcukat eltorzította a rémület. A tömegből egy ismerős alak vált ki, majd aggódó arccal Janice-nek esett. A lány a hirtelen jött támadástól nem kapott levegőt, tátott szájjal értetlenül méregette a nekivágódó férfit.

Mr. Bloom, mert ő volt az ismerős arc, eltolta magától a lányát, majd felmérte a többiek testi állapotát is, tekintete Hedwiget kutatta, de a lány még mindig a szobában tartózkodott.

-          Mi történik itt apa? Mit keresel itt? – üvöltötte túl a tömeget Janice, apja tekintetét kutatva.

Bloom felmérte a terepet, majd kissé megnyugodva lányához fordult.

-          Gyilkosság történt, Mr. McWilliamst, a kastély tulajdonosát meggyilkolták.

-          De mégis ki tenne ilyen szörnyűséget? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Mike is, remegő kezét nadrágjának zsebébe rejtve.

-          Az Árnylelkek – sóhajtotta a férfi, tekintetével gondosan kerülve Janice-t.

-          Micsoda? – kapta fel a fejét a lány, de az apja egyetlen pillantásával elnémította.

Éles sikoly lüktetett át a tömegen, az apa határozott mozdulattal a lépcső irányába taszigálta a fiatalokat.

-          Azonnal menjetek le az alagsorba, ott biztonságban lesztek – üvöltötte eltorzult arccal. Homlokán apró gyöngyökben ültek meg az izzadságcseppek, a ráncok gondterhelten gyülekeztek a középkorú arcon.

-          De Hedwig… - kezdte Janice a szoba ajtajára sandítva, mire Mr. Bloom közbevágott.

-          Majd én vigyázok rá, ti menjetek és fiúk… - fordult nagyon komolyan a két fiatal felé - …vigyázzatok a lányomra.

Mike és Lee elszántan bólintottak, majd a három barát futásnak eredt az alagsor irányába. Lépteik dübörögtek a rideg kőlépcsőkön, lihegve tették meg a távot. Janice levegő után kapkodva a falnak vetette a hátát, majd rémülten a két fiú felé fordult.

-          Ez borzalmasan rémisztő és érthetetlen. Miért éppen itt lennénk biztonságban, minden horrorfilm egy pincében vagy sötét alagsorban játszódik. Én mondom ennek nem lesz jó vége.

-          Janice! – üvöltött rá Mike, tekintete dühös volt és rémült.

A lány elvörösödött, nem állt szándékában a falra festeni az ördögöt. Hogy erőt merítsen, megszorította Mike kezét, majd lassan tovább haladtak, hogy meghúzzák magukat egy sötét sarokban. A folyosón félhomály uralkodott, fáklyák fénye mutatta az utat. A fény útját egy sötét tárgy törte meg, hófehér karjai széttárva hevertek a földön. Janice tekintete mohón méricskélte az útakadályt, majd amikor felismerte az előtte heverő ismeretlent sikolya bejárta a teret.

Mike villámgyorsan magához rántotta a lányt, jéghideg, mégis izzadt tenyerét a lány szájára simította.

-          Ne hívd fel a figyelmet, ha megkérhetlek – suttogta idegesen a fiú, miközben tekintete vadul cikázott.

A földön egy nő holtteste hevert, szalmaszőke haja vérmocskosan tapadt az arcára. A torkán lévő mély vágás átszelte a kecses hófehér nyakat, vörös folyadékkal borítva el a hamvas bőrt. A fehér és a piros éles kontrasztot alkotott, egyúttal valószerűtlenné téve a testet.

Mike óvatosan tovább ráncigálta a lányt, aki egy pillanatra sem bírta elszakítani a tekintetét a brutálisan meggyilkolt nőről. A folyosó hirtelen kétfelé ágazott, amikor halk, mégis határozott léptek koppantak a sötétség mélyén. Penge villant, majd egy sebhellyel torzított, ennek ellenére így is tökéletesen szép arc bukkant fel a láthatáron.

Meglepődött tekintete Janicéba csapódott, szeme dühösen összeszűkült, a kés a kezében megremegett, véres pengéje nem ígért boldog befejezést a három barátnak.