Pokoli fejfájással ébredtem, szemeimet csak nehezen tudtam résnyire
kinyitni. Egy sötét szobában voltam, minden testrészem sajgott a történtek
után. Mivel a fájdalom nem tágított mellőlem, kénytelen voltam megállapítani,
hogy még élek. Ez egyrészt megnyugtató volt, másrészt viszont elborzasztó. Több
emeletnyi zuhanást az ember nem élhet túl…
Hirtelen felültem, tekintetem a titokzatos férfit kutatta a szoba
homályában. Egy alak bontakozott ki a sarokban, fejét a tenyerébe hajtva némán
pihegett. Mozdulatomra felriadt, majd egyetlen szemvillanás alatt mellettem
termett.
− Jól érzi magát? − kérdezte nehezen ejtve ki a szavakat.
Némán bólintottam, majd megpróbáltam kikelni az ágyból.
− Mégis hol vagyunk?
A férfi elmosolyodott, én pedig rémülten visszaültem az ágy szélére.
Hófehér fogsora hibátlan volt.
− Biztos helyen. Itt nem találhatnak ránk − megnyugtatóan közelebb
húzódott, én viszont elutasítóan arrébb csúsztam.
− Nekem azonnal haza kell mennem. A barátnőm élete veszélyben forog.
Őt is biztonságba kell helyezni.
Az idegen elkomorult, arcára mély árkokat vájt a szomorúság és a
szánalom.
− Ön nincsen tisztában azzal, hogy mibe is keveredett, igaz? − hangja
ijesztően visszafogott volt, engem pedig kerülgetett a rosszullét.
− Én az Intézet kutató orvosa vagyok, fő kutatási területem a halál
utáni élet megteremtése. − daráltam felháborodottan, elkerekedett szemekkel a
tökéletes arcba meredve.
− Pontosan, de egyáltalán képes felfogni, hogy mibe is keveredett?
Tüntetően elfordítottam a fejemet, majd Angelina gyönyörű arcára
gondoltam. Meg kell mentenem őt, az élete veszélyben forog.
− Hol a telefonom? − sikítottam fel hirtelen, majd dühös fúriaként
kutatni kezdtem a kabátomban.
− Nem láttam Önnél telefont.
− Fejezze már be ezt az idegesítő magázódást. Nyugodtan hívjon Szvetlanának.
A férfi bólintott, majd udvariasan meghajolt előttem és a kézfejemre
lehelt egy finom csókot. Megbabonázó tekintete az enyémbe mélyedt.
− Örülök, hogy megismerhettem Szvetlana. Az én nevem Káin.
A név hallatára nevethetnékem támadt. A férfi türelmesen megvárta,
amíg kiadom magamból kényszeredett jókedvemet.
− Mint az a srác a Bibliából? Aki megölte a testvérét. Téged is
megáldott a sors egy igen idióta névvel.
− Az a srác a Bibliából, én vagyok.
Ekkor ájultam el ismét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése