Félelem… Minden ember ismeri ezt az érzést, valakiben erősebben él, valakiben kevésbe, de az élet macskaköves útján haladva nincs olyan élőlény, aki ne ismerné meg hideg, gyomorszorongató és agyzsibbasztó hatását. Vannak teljesen felszínes félelmeink, félelem a mélységtől, a tűz forró lángnyelveitől, nyolc szőrös ízelt lábtól… Ezeket mégis képesek vagyunk legyőzni, de vannak ennél alattomosabb félelmek is. Félelem önmagadtól…
Félelem attól, hogy már nem bízhatsz meg magadban és ha az ember nem képes a saját gondolataiban, érzéseiben és tetteiben bízni, akkor feleslegesen él. A bizonytalanság is egyfajta félelem, próbálsz megfelelni a társadalom elvárásainak, próbálsz mosolyt erőltetni megfagyott arcizmaidra. Gyomrod görcsbe szorul, sós könnyeid marják a torkod, nem vagy képes elfogadni azt, ami vagy. Ez is egyfajta félelem, és mind közül a legalattomosabb.
De ha képes vagy megmaradni önmagadnak, már előrébb tartasz azoknál, akik egy bizonyos elvárásnak akarnak megfelelni, egy a média által megalkotott személyiséget szeretnének képviselni. A fiatalabb korosztály kezd elkorcsosulni és egy eltorzult világképet követni. Mára már alig akad követhető példa a sztárvilágban, hiszen szinte mindegyik kábítószeres, alkoholista és kurva. A tizenévesek pedig ezt tekintik példaértékűnek, őket próbálják leutánozni, hátha úgy érni fognak valamit szürke kis világukban. Ennek eredményeként a lányok könnyű prédák lesznek a pasik számára. Már egészen fiatalon részegen fetrengenek az utcákon, teljesen kiszolgáltatva bárkinek, aki arra jár. Nem tudom megérteni és nem szeretném megérteni soha ezt a felfogást. Mindenki legyen egyedi és próbálja meg megőrizni a méltóságát, mert amikor elérik a felnőttkort megbánják, hogy így viselkedtek akkoriban.
Körülnézve nem látok mást csak tizenhárom-tizennyolc éves fiatal lányokat, akik pofátlanul nyomulnak minden pasira, alig egy órás ismeretség után képesek belemászni annak ágyába. Ilyenkor mit tudnak a szülők? Mert, hogy nem a lecsupaszított igazságot, abban biztos vagyok. A „barátnőmnél alszok”, „barátnőmmel dvd-zünk” és egyéb kifundált hazugságok megnyugtatóan hatnak minden szülő számára és abban a naiv hitben élnek, hogy az ő gyermekük ártatlan jó kislány, mikor az ártatlanságától már régen megfosztották és aki az utcalányoktól is csupán abban különbözik, hogy ingyen szinte bárki számára elérhetővé teszi a testét.
És mindez miért történik? Mert azt látják, hogy az ilyen lányok népszerűek a férfiak körében, számukra ez az etalon, mert manapság, aki vetkőzik, aki plasztikáztat az szép és tökéletes. Persze ez leginkább a fiatal fiúk hibája, akik már-már görcsösen ragaszkodnak ehhez az ideálhoz. Pornószínésznők, playmate-ek és testükből élő kurvák, hiszen kik is lehetnének a Nők? Hát elég szomorú ha ezek…
