Mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt szárim rejtekében a poros utcák kövezetén ülve. Próbáltam minden gyűrődést alaposan elsimítani, pótcselekvést keresve ezen a komor éjszakai órán. A hold felettem peckesen ült, sápadt fényével lágyan cirógatva arcomat. Kissé megnyugodtam, légzésem lassult, már majdnem normalizálódott. Ujjaim enyhe remegéssel simították el a köveket fedő homokszemcséket. Féltem… Féltem, hogy elrontok valamit, a szent küldetést, meghiúsítom Istennőm szent akaratát. A sikátor mélyén megcsillant valami, nem ijedtem meg, mert tudtam, hogy várnak. Várnak, hogy cselekedhessenek. Összeszorult a gyomrom, tekintetem vadul cikázott a kietlen utcák omladozó házai között. Jöjjön már valaki. Az éjszakai szellő hideg fuvallata belopódzott a ruhám alá, végigfutott a lábamon, hogy megpihenjen a combjaimon. Összerázkódtam a nem kívánt adománytól, majd felálltam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett lábaimat. Óvatosan a hajamba túrtam, próbáltam kiegyenesíteni azt, amit a szél összeborzolt.
Halk léptek ütötték meg a fülemet, nem néztem oda, de tudtam, hogy közeledik valaki. Mély levegőt vettem, szemeimet varázsütésre öntötték el a könnyek, vállam megrázkódott, majd átadtam magam a vad zokogásnak. A léptek sűrűsödtek és egyre hangosabban koppantak a köveken. Felém tartottak.
Valaki óvatosan megérintette a vállam, ijedten összerezzentem, majd megpördültem, hogy az éjszakai látogató szemeibe nézhessek. Fiatal férfi volt, mandulavágású szemekkel, mogyoróbarna bőrrel, kissé szakadt ruhával. Megfelelő – futott át az agyamon, próbáltam elfojtani egy halvány mosolyt.
- Segíthetek valamiben memszáhib? – kérdezte ijedten könnyeimet látva.
Szívem egy pillanatra megőrült, de úrrá lettem rajta. Nem fogom megsajnálni, nem tehetem meg azt, hogy megsajnáljam.
- A macskám eltűnt, azt hiszem beszorult oda – kezemmel a sikátor felé mutattam, az eddig még csillogó tekinteteket elnyelte a sötétség.
A férfi egy pillanatra elbizonytalanodott, ezért ismét sírni kezdtem.
- Még az apámtól kaptam – zokogtam keservesen – Szegény meghalt egy éve.
Az utolsó mondat úgy tűnt célba talált. A férfi mély levegőt vett, majd elindult a sikátorba, hogy megmentse egy szerencsétlen fiatal lány utolsó emlékét az apjától. Szorosan a nyomában maradtam, nem akartam elszalasztani az áldozatot, életem első szent áldozatát. A férfit elnyelte a sikátor amikor én odaértem. Minden nagyon gyorsan történt. Egy férfi lépett elő a sötétségből, lefogta az áldozat kezét, majd egy másik a nyakába vetette a hurkot. Orromba lopakodott a zsineg kellemesen olajos illata. Az áldozat még vergődött egy kicsit a két férfi karjában, majd a teste elernyedt, bőre sápadtan, élettelenül csapódott az arcomba.
Hát megvolt az első áldozat. A hold fénye felerősödött, bőségesen szórta ránk tisztító és gyámolító sugarait. Az Istennő elégedett volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése