Ez a nap is rosszul indul III.

Janice az ágyban feküdt, párnák ölelésében, a punk-rock zene üvöltött a szobában, még a falak is beleremegtek a zajba. Hirtelen kinyílt az ajtó, a lány pedig elnémította a ricsajt, majd a betolakodóra vetette dühös pillantását.
- Kopogni nem tudsz?- förmedt rá cseppet sem barátságosan.
- Chiedo scusa. Elnézést- dörmögte a nő lehajtott fejjel, elszégyellve magát.
Csacsa volt az, a dadája, aki gyerekkora óta vele volt, nevelte, jóban-rosszban mellette állt. A nő olasz volt, amit folyamatosan használt a beszédében, de csak alapfokon, hogy Janice is megértse.
- Non importa- legyintett a lány, miközben széles mosoly terült el a fáradt arcon.- Gyere beljebb.
Csacsa leült az ágy szélére, anyáskodó arckifejezéssel vizsgálgatva Janice lábát.
- Nem figyeltél oda- hangja szemrehányóan csengett, mintha az apját hallotta volna.
- Teljes mértékben odafigyeltem- csattant fel a lány önérzetesen, a lába borzalmasan viszketett a gipsz alatt, de sehogy sem tudott normálisan hozzáférni az érintett területhez.
- Apád nagyon mérges rád- szólalt meg ismét a nő, tekintetéből eltűnt a szemrehányás, hogy átadja a helyét az aggodalomnak.
- Apa mindig mérges rám- sóhajtotta Janice, magában dühöngve.- Már, ha éppen foglalkozik velem.
- Ne beszélj butaságokat kincsem. Apád mindig foglalkozik veled, csak nagyon elfoglalt. Szeret téged és fél, hogy valami butaságot teszel.
- Mit?- fakadt ki a lány, fáradtan a dada szemébe nézve.
- Nem nézi jó szemmel, hogy egy hozzád hasonló előkelő, nemesi származású lány, hogy viselkedhet ilyen otrombán, valamint, hogy viselhet ilyen igénytelen, férfi holmikat.
- Majd én eldöntöm, hogy mit veszek fel- ordította torka szakadtából Janice, kezeivel ingerülten az ajtó felé mutatva.- Kérlek, menjél ki. Nem akarom ezt hallgatni. Fáradt vagyok.
Az ajtó némán becsukódott a dada mögött, Janice pedig fáradtan visszasüllyedt a párnabarikádba. Már csak ez kellett. Van elég gondja anélkül is, hogy az apja kémeket küldene a nyakába.
A nap már lemenőben volt, lassan elnyelte a horizont, vérvörösre festve az ég alját. A lány elszundított, megviselte a mai nap.
Halk neszre ébredt, a szobát elfedte a sötétség, a hold halvány fénye derengett az egyik sarokban. Éjszakai látogatója az ágy mellett sétált fel- alá, mintha habozna, hogy mit tegyen. Janice ujjai hangtalanul az athamé-ra fonódtak, a szent tőrt mindig az ágya mellett tartotta, nem éppen önvédelmi célzattal. Az athamé szent és sérthetetlen, a szertartásokhoz használják, nem pedig mások megsebesítéséhez. Ha netalán sikerülne a betolakodóba mélyesztenie a pengét, új tőr után kellene néznie, mert ez már használhatatlan lenne. Az Istenek pedig megharagudnának rá.
Most mégis elszántan szorongatta, hogy megvédhesse magát, ha arra kerülne a sor, miközben a betolakodó még mindig az ágy mellett járkált. Úgy döntött háromig elszámol magában, majd megtámadja az illetőt.
Egy. Kettő. Három…
És már lendült is előre, a fém megcsillant a hold fényében, a látogató arcát láthatóvá téve. Villámgyorsan irányt változtatott, a kést elhajította a sarokba, egy halk sikoly hagyta el a száját, majd hevesen kalapáló szívvel próbálta összeszedi magát.
Alex állt a sarokban, elkerekedett szemekkel, halálra rémülve. Lépések koppantak a kinti folyosón, majd apja aggódó hangja csendült fel.
- Jól vagy Janice?- kérdezte gyanakodva, kezeit a kilincsre rakva.
- Igen, csak rosszat álmodtam. Nyugodtan menj vissza aludni.
A lépések ismét koppantak néhányat a padlón, majd teljesen elhaltak. Apja visszatért a szobájába, hogy zavartalan álmát tovább folytassa. A lány dühösen Bow man-nek támadt, apró ökleivel ütve az izmos mellkast.
- Normális vagy? –hangja ijesztően vékony volt, egy hajszál választotta el attól, hogy sírni ne kezdjen.- Majdnem megöltelek.
-Sajnálom- nyögte még mindig sokkosan a fiú.- Nem gondoltam volna, hogy így nekem támadsz. Nem akartalak felébreszteni, olyan édesen aludtál.
Arca ellágyult miközben Janice tekintetét fürkészte. A lány a kislábujjáig pirult, rövid hőhullámok törtek fel a hálóruhája alól. Csak a vak nem láthatta, hogy teljesen odavan Alex-ért.
- Minek köszönhetem késői látogatásodat?- kérdezte fáradtan, laposakat pislogva a lány, miközben tekintetével az asztalon álló órát kereste. Hajnali három.
- Nem bírtam aludni, gondoltam átnézek hozzád- vigyorgott a fiú, miközben le nem vette volna a szemét a lányról. Volt mit néznie rajta, ugyanis Janice kifejezetten csinos volt, még a bő ruhák alatt is felsejlettek nőies domborulatai. Arca ártatlanul szép, amit még pikánsabbá varázsoltak vörösen izzó szemei, és lángoló hajzuhataga.
- Nem mondták még neked, hogy nem illik lányok szobájában tartózkodni ilyen késői órán?- nevetett fel a lány, zavartan hátra rázva dús sörényét.
Egy pillanatra elsötétedett a szoba, mintha valaki elsuhant volna a ház előtt, hangtalanul, félelmet csempészve a két fiatal szívébe. Janice ijedten az ablakra kapta a pillantását, izmai görcsbe rándultak, teste elernyedt, szemei kifordultak.
Alex rémülten figyelte a lány néma rohamát, tekintetét néha az ablakra vetve. Vörös szempár villódzott közvetlen közelről, a fenyegetés áradt belőle, érezhetően elszívva Janice energiáját. Bow man gondolkodás nélkül cselekedett, felpattant, majd egyetlen határozott mozdulattal az ablak elé rántotta a hosszú, nehéz anyagból készült függönyt. A lány megkönnyebbülten elernyedt a padlón, szemeit erőtlenül próbálta nyitogatni.
Alex fölé hajolt, a verejtékben úszó arcot az ölébe húzta, ahogy Mike tette reggel, majd lágy hangon beszélni kezdett.
- Nincs semmi baj Jan, már elment. Itt vagyok melletted, nem történhet semmi veled.
A lány szemei felpattantak, az imént látott vörös izzás a tekintetébe költözött.
Alex elkerekedett szemekkel, rémülten elhúzódott tőle, félelemmel töltötte el a látvány, elborzadva meredt a gyönyörű, túlvilági arcba.
A lidérc, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a sötétség mélyén, Janice ismét a régi volt, fáradtan, erőtlenül pihegett a földön, remegve a szobát körbeölelő hidegben.
Alex a karjaiba vette a lányt, az ágyra fektette, kezeivel gondosan betakarta, nehogy megfázzon, majd kimászott az ablakon és hagyta, hogy elmosódott alakját elnyelje az éjszaka.