Valaki halkan megkopogtatta az ajtót, majd választ nem várva, belépett a helységbe. Mr. Bloom megállt a kád mellett, szigorú és csalódott tekintetét a lányára vetette.
- Nagyon csúnyán bántál Madame Rosaline-nal.
Janice dühösen a vízfelületre csapott, hab fröccsent szét a szobában.
- Ha nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok, szerintem ne is beszélgessünk.
- Tudod, hogy nem erről van szó. Én, elfogadlak olyannak, amilyen vagy, de este a bálon sok fontos ember lesz, és nem szeretném, ha lejáratnál.
- Miért itt lesz az Offspring, a Sum 41…
- Elég! Nem tudom kik ezek, de már a nevük is borzalmas. Nem, degeneráltakat nem hívtam meg.
- Látod?- csapott le hirtelen a lány- És te úton-útfélen azt hangoztatod, hogy elfogadsz.
- Ne menjünk bele ebbe a vitába, jó? Elküldöm Madame Rosaline-t.
Janice boldogan magához ölelte az apját, hófehér habbal borítva be a makulátlan öltönyt.
- Köszönöm, köszönöm.
- Elég Janice, tiszta víz leszek.
- Oh, bocsáss meg apa, de annyira köszönöm.
A férfi elhagyta a fürdőszobát, majd egy pár percig néma csend borította be a házat. Ezek után viszont volt égszakadás, földindulás. Madame Rosaline, a kellően illedelmes és udvarias tanár ordenáré hangon káromkodott és üvöltözött.
- Ebből a lányból nem lesz senki, ha én nem nevelem meg. Az utcán fog kikötni egy lepukkadt rock sztárként vagy visszaeső bűnözőként fog tengődni egy koszos börtönben.
- Ebből elég. Eddig finoman beszéltem magával, de azt nem hagyom, hogy így beszéljen a lányomról. TAKARODJON KI A HÁZAMBÓL!- üvöltötte az apa.
Janice kuncogva merült el a vízben, szinte maga előtt látta az illemtanár paprikapiros, felháborodott képét.
- Ki gondolná magáról, az ország köztiszteletben álló tagjáról, hogy ilyen nyers és modortalan. Már látom kitől örökölte Miss. Beképzelt kisasszony a viselkedését.
- Takarodjon ki a házamból vagy esküszöm, kihívom a rendőrséget.
Hatalmas csattanással vágódott be a szoba ajtaja, majd a perpatvar az alsó szintről hallatszott, amíg teljesen el nem halt. Büszke volt az apukájára és nagyon örült annak, hogy az öreg végre kiállt érte és megvédte egy másik emberrel szemben.
Miután végzett, gondosan felitatta a vizet a testéről, majd a tükör elé lépett és megszárította a haját. Nehéz volt közlekednie a gipsszel a lakásban, de az ő hülyesége volt, így illet viselnie a következményeit. Felvett egy barna rövidnadrágot, hozzá egy szürke inggel, majd lefeküdt az ágyára, hogy egy kicsit összeszedje a gondolatait. A bál vészesen közeledett, ő pedig egy hatalmas gipsszel a lábán, estélyi ruhában fog bájcseverészni a sznobokkal.
A csöngő hangja visított bele a ház csendjébe, Csacsa szapora léptekkel rögtön ott termett. Kisvártatva Lee alakja magasodott fölé, arcán félénk mosollyal köszöntötte a lányt. A fiú még sohasem látogatta meg Janice-t egyedül, most viszont ott állt mellette teljes valójában és ez meglepte a lányt.
- Szia Lee- köszöntötte, feltornázva magát ülő helyzetbe- Mi szél hozott erre?
- Gondoltam meglátogatlak. Kíváncsi voltam, hogy érzed magad.
- Hát, amint látod nem túl jók a kilátásaim- állával a gipsz felé intett, miközben a fiú letelepedett az ágy szélére.
- Sajnálom, hogy nem vehettél részt a mai versenyen.
- Istenem…- csapott a homlokára Janice- Teljesen kiment a fejemből. Szegény Mike…
- Most ne ezzel foglalkozzál- csattant fel dühösen Lee- A téli versenyre biztosan felépülsz.
Janice halvány mosollyal az arcán a fiú kezére rakta a tenyerét.
- Köszönöm, hogy meglátogattál.
I
Miután Lee elhagyta a szobát, Janice úgy döntött, hogy levonul a nappaliba tévét nézni. Az unalomtól már megőrült, deszkázni nem tud, ráadásul a barátai még versenyen vannak. Lehet ennél rosszabb nap?
Lebotladozott a lépcsőn, majd belehuppant a puha kanapéba. Keze automatikusan a távirányítóért nyúlt, bekapcsolta a masinát. Éppen egy snowboard versenyt közvetítettek élőben a csatornán, amikor a lány dühösen elkapcsolt. A másikon egy fiatal nő nyilatkozott, a snowboard koronázatlan királynője… Elkapcsolt. A legújabb deszkák már kaphatóak… Dühösen kikapcsolta a tévét. Erre nagyon nem volt kíváncsi. Nem elég, hogy gipszben van a lába, de még a tévében is orrba-szájba csak a kedvenc sportja megy.
Deszka csapódott a betonhoz, Janice pedig elmosolyodott. Na, végre.
Feltápászkodott a kanapéról, majd a tőle telhető leggyorsabb tempóban elhagyta a házat.
Hedwig éppen egy kickflip kellős közepénél tartott, amikor kiért a kertbe. Mike a járdaszegélyen ült magába fordulva, lábát a deszkájára helyezve, kezével a földet támasztva. Janice mellé botladozott, majd a begipszelt lábát a földtől eltartva lezuttyant a fiú mellé. Egy kicsit beverte a hátsóját a betonba, de mit számított ez a fájdalom ahhoz a lelki sérüléshez képest, hogy csak néma szemlélője lehet kedvenc sportjának, nem pedig aktív résztvevője?
Mike mosolyogva magához húzta, karjai védőn ölelték a törékeny testet, fáradt mosollyal az arcán egy puszit lehelt a rózsás arcra.
- Mi újság Janice?- kérdezte a fiú érdeklődve- Hogy van a lábad?
- Szerinted?- sóhajtott fel fájdalmasan a lány- Minimum hat hétig potyautassal fogok rohangálni. Rohadt meleg és még a bőröm is viszket alatta.
Mielőtt még Mike együtt érző szavait a lány fülébe duruzsolhatta volna, megjelent a kertben Mr. Bloom, hóna alatt aktatáskával, a meleg időre tekintettel, kezein átvetve a zakóját.
- Jó napot uram!- köszöntötte katonásan a fiú.
Mr. Bloom türelmetlenül biccentett, majd nagy vívódások után Mike felé fordult, kezével idegesen mutogatott. A fiú nem éppen az ő ízlése szerint volt felöltözve, bő térdig érő nadrágja oldalán kutyalánc lógott, pólóján a nem túl elegáns „Fiatal vagyok és reménytelen” szöveg virított, baseball sapkája lazán a fején trónolt. Az apa nem bírta szó nélkül hagyni a kinézetét.
- Mike, megtennéd, hogy feljebb húzod a nadrágod?- kérdezte keserű mosollyal az arcán.
- Igenis uram!- pattant fel a fiú, merev vigyázzállásba vágva magát, kezével tisztelegve a férfi felé.
Mr. Bloom lemondóan legyintett egyet, úgy tűnt kezdi belátni a póló szövegének igazságát, majd belépett a házba, eltűnt a fiatalok szeme elől. Janice nevetve visszahúzta a járdaszegélyre Mike-ot, aki végre felhőtlen mosollyal az ajka szegletében engedelmeskedett a lány akaratának.
- Ne bohóckodj, ezzel csak felhúzod.
Cinkosan egymásra vigyorogtak, Janice barátja karjaiba fúrta magát. Ilyenkor minden gondja hirtelen elpárolog, minden sokkal tisztább és átláthatóbbá válik. Ezért volt Mike a legjobb barátja már gyerekkoruk óta. Hedwig és a többiek mind csak mögötte álltak a sorban. Hiába volt Mike fiú és hiába mondta mindenki, hogy fiú-lány barátság nem létezik, Janice mégis érezte, hogy nincs igazuk. Nem voltak szerelmesek egymásba, soha nem fordult meg a fejükben, hogy nekik járniuk kellene. Barátok voltak és pont. Sokszor a fülébe jutott az a pletyka, hogy ők ketten járnak, de annyira képtelenség volt a dolog, hogy a végén jót nevettek rajta. Hány féltékeny lány köszörülte rajta a nyelvét csak azért, mert abban a tévhitben éltek, hogy ő és Mike… Nevetséges.
- Hogy sikerült a verseny?- szakította ki magát gondolatai hálójából Janice, a fiú felé fordítva csillogó tekintetét. Alapos lelkiismeret-furdalás rágta a lelkét, ugyanis ezen a versenyen ketten indultak volna.
- Ja az? Második lettem, nem sikerült beadnom az impossible-t.
- Annyira sajnálom Mike, hogy nem lehettem ott, veled.
- Mit sajnálsz rajta, hiszen nem te tehetsz róla- vigyorodott el a fiú egy könnyed barackot nyomva a lány fejére.
- Átjössz ma hozzánk?- kérdezte Janice hatalmas pilláit Mike felé rebegtetve.
- Filmet nézni?- kérdezte a fiú, miközben a mosoly már a füléig húzódott.
A lány mosolygott, fejével lassan bólogatva. Ez volt a kettőjük titkos programja. Néha csaptak egy filmes éjszakát, természetesen Mr. Bloom tudta nélkül. A fiú ilyenkor pontban hajnali kettőkor megjelent Janice szobájában, az ablak alá helyezett létrán keresztül, majd egészen reggelig horrorfilmekre csorgatták a nyálukat. Rajtuk kívül senki nem tudott a titkos pizsibuliról, még Hedwig és Aisa sem. Az évek haladtával, egyre kínosabbá vált a dolog, hiszen mégiscsak két fiatalról volt szó, akik együtt alszanak. Senki nem venné be, hogy tényleg csak alszanak és filmet néznek. Az emberek gonoszak és rosszindulatúak.
Aisa órájára pillantva Janice-hoz lépett, majd megragadta a lány kezét és felsegítette a földről.
- Gyere Jan, idő van.
- Mi van?- tátogott értetlenül a lány.
- Én leszek a fodrászod- mosolygott vidáman, miközben a ház felé vonszolta Janice-t.
I
A szobában ültek mindketten, Janice a székében, Aisa pedig mögötte állt, állát masszírozva, elgondolkodva méregette a dús vörös hajkoronát. Az ágyon ott hevert az estélyi ruha, a maga borzalmas valójában, a magas sarkú cipőt hála az égnek megúszta, törött lábára tekintettel. A halvány ibolyaszínű selyem lágyan omlott a takaróra, gyönyörű volt a maga nemében, de nem Janice stílusa.
- Meglepődtem, amikor apukád engem kért meg, hogy legyek a fodrászod. Gondolom hallotta, hogy minden nyáron Miss. Patty-nél dolgozom a szalonban, meg hát valljuk be, nem vagy egy könnyű eset- csacsogott a lány vidáman, miközben a vörös tincseket az ujjára tekerte.
- Köszi- fanyarú mosoly volt a válasz.
- Nem úgy értettem- folytatta Aisa magyarázkodva, arcán halvány pírral- Csak te nem nagyon hagyod, hogy idegenek piszkáljanak. Ráadásul ma van a bál napja, te pedig a hátad közepére kívánod az egész hercehurcát. Jobb ez így, hogy egy barát vesz a kezei alá.
Janice megenyhülve bólintott, halvány mosoly költözött a szája szegletébe. Végülis igaza van a lánynak. Jobb ez így.
- Tégy velem, amit akarsz- tárta szét a karjait megadóan Janice, a tükörben figyelve Aisa arcát.
A lány megkönnyebbülten csacsogott tovább, kezeivel a hosszú hajat piszkálva.
- Szépnek kell lenned este- duruzsolta folyamatosan- El sem tudod képzelni ki lesz még a bálon.
Ezzel az egy mondattal sikerült felcsigáznia Janice kíváncsiságát, türelmetlenül fészkelődni kezdett a székben, miközben folyamatosan Aisát szuggerálta.
- Mondjad már!- morrant rá.
A lány még egy ideig habozott, húzta az időt, húzta Janice idegeit, fokozta a hangulatot.
- Bow man- sikította.
Janice egy időre megdermedt és megsüketült, a lány visongása nem volt éppen kellemes, ráadásul pont a fülébe ordítozott. Miután eljutott az agyáig a bűvös név, érezte, hogy összeszorul a gyomra, a szíve hevesen kezd kalapálni, az idegesség elárasztja a testét. Már csak ez hiányzott. Pont az előtt a fiú előtt kell beégetni magát, aki tetszik neki. Hogy fog kinézni abban az idióta ruhában?
- Olyan helyes a srác-áradozott elhomályosult tekintettel Aisa, miközben keze a loboncon dolgozott. Hajcsavarók álltak ki mindenhonnan, a vörös sörény lassan feltekeredett a csúf műanyagokra.
- Tegnap éjjel járt nálam- csúszott ki a lány száján.
Aisa irigy tekintete a tükör közbeavatkozásával az övébe mélyedt, miközben végzett az utolsó tinccsel is.
- Bezzeg engem nem látogat esténként. Pedig szívesen látnám- nevetett zavartan a lány, arca elvörösödött, ujjaival a hajába túrt.
- Na, mindegy, hagyjuk- váltott témát Janice, kezdett kellemetlen irányt venni a társalgás- Lee is meglátogatott ma. Furcsa volt az egész, nem szokása egyedül jönni.
Aisa arcán megjelent egy titokzatos mosoly, tekintetébe merő gúny költözött.
- Mond azt, hogy nem vetted észre.
- Mit?- kérdezte értetlenül, elkerekedett szemekkel.
- Az a buta fiú teljesen beléd van zúgva. Azt hiszi, hogy te és Mike együtt vagytok, azért olyan undok néha.
- Ez nevetséges. Én és Mike…?
Furcsa, hogy a mai nap már másodszor jut ez a butaság az eszébe. Mike-kal olyanok, mintha testvérek lennének, ráadásul fiútestvérek.
- Ideje lenne öltözködni- figyelmeztette Janice-t Aisa az órára pillantva.
- Gyönyörű vagy- nyögte ámulattal a hangjában Aisa, miközben kabátjával a kezében elhagyni készült a szobát.
- Köszi mindent- mosolygott rá Janice hálásan, miközben a lány eltűnt az ajtó mögött.
Az asztalához lépett, majd kihúzta a legfelső fiókot. Keze a hideg fém köré simult, egy könnycsepp folyt végig a puha bőrén. Elővette a fiókban őrzött láncot, majd a nyakába tette. A vörös kristály halványan derengett az ezüstláncon, a fém jeges ujjként simult a bőrére.
A lánc egyetlen fontos tulajdonsággal rendelkezett. Az anyjáé volt. Az anyjáé, aki az őrület szolgája lett és elhagyta őt, az anyjáé, akire semmilyen tárgy nem emlékeztet az egész házban.
Janice az órára nézett, majd elszorult torokkal elhagyta a szobát.
19:57.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése