Az Indulás (1)

Janice fáradtan feküdt az ágyában, tekintetével a plafon egy pontjára meredve. Kezeit összekulcsolta a feje mögött, lábait lazán feldobta az ágyra. Két nap volt hátra a szünidőből, de ő cseppet sem bánkódott emiatt. Kifejezetten várta, hogy a hajó végre kifusson a kikötőből és maga mögött hagyja ezt a feszült itthoni atmoszférát.

Mr. Bloom a kastélyban történtek óta nem járt be dolgozni, mindig simára borotvált arcán sűrű szőrzet burjánzott, öltönyét kinyúlt, kifakult melegítőruhára cserélte és naphosszat a tévét bámulta meredten, mintha egy másik világban élne. Pocakja hamar eltűnt, mivel nem volt hajlandó ételt magához venni, azt a néhány falatot, ami megmentette az éhenhalástól, Janice erőltette bele a szájába.

Egyre több gyilkosságról és támadásról számolt be a hírcsatorna, az okát senki nem értette, hiszen az Árnylelkek démonokra vadásznak, az áldozatok listáját most mégis boszorkányok és ártatlan emberek gyarapították. Az ország pánikolt, az emberek lázadozni kezdtek és mindenért a boszorkányokat hibáztatták. Félő volt, hogy kirobbantják a második Inkvizíciót.

Barátai naphosszat a házuk előtt deszkáztak, néha-néha aggódó pillantásokat vetve a lány ablaka felé. Eljött az az idő, hogy már nem merték keresni a lányt, mivel a kezdeti próbálkozásokat durva elutasítás követte. Így csak szemükkel pásztázták a komor ház ablakait, hátha észrevesznek benne némi mozgást.

Csacsa féltő tekintettel minden nap egy nagy tál sütivel jelent meg Janice ajtajában, majd reménykedve a lány felé nyújtotta, aki határozottan nemet intette a fejével minden egyes alaklommal. Úgy tűnt apja éhségsztrájkja rá is ráragadt. Csacsa sértődötten hagyta el a szobát, hogy megpróbálkozzon a ház másik lakójánál. Így éltek már lassan egy hónapja, a szünet utolsó lehelete is elpárologni látszott, de Janice-t ez nem érdekelte.

Unottan feltápászkodott az ágyról, majd az ablakhoz lépett. Hát megint itt vannak – sóhajtotta, tekintetével elmélázva követve a mozgásukat. Hedwig a járda szélén ült, arcát a tenyerébe hajtva, Mike kedvetlenül adta a trükköket; kickflip, frontside flip, majd egy varial flip után a földre zuhant. Arca eltorzult a dühtől, majd agresszívan a deszka után rúgott. Lee megnyugtatóan a vállára vert, arcán a megértés apró szikrája futott át.  

Janice-ben feltámadt a lelkiismeret furdalás, amely keserű íze szinte marta a torkát. Mielőtt még ostorozni kezdte volna magát, megcsörrent a telefonja, megszakítva a ház komor csendjét.

-         Igen? – vette fel a telefont mély sóhaj kíséretében.

A vonal másik végén ismerős hang csendült, a sármos telefonáló pedig nem volt más, mint Bow man.

-  Szia Janice, gondoltam felhívlak, mert már nagyon régen láttalak. Mi a helyzet veled?

A lány elvesztette az önuralmát, hangja ingerült volt és sértő.

- Mégis mi lenne velem? Semmi, nem értem miért gondoljátok, hogy bármi is történt velem a  négy fal börtönében.

- Bocs, hogy zavartalak és aggódtam érted – szólt a sértődött válasz, majd a vonal megszakadt.

Janice eldobta a telefont, majd a térdére hajtotta a fejét és zokogni kezdett. Minden stressz, minden magában tartott esemény és magába fojtott érzelem felzubogott benne, hogy kitörjön mint egy régóta szunnyadó vulkán.

Halkan kopogtak az ajtón, majd Csacsa félénk hangja lopakodott át a réseken keresztül.

-         Bejöhetek?

-         Igen – válaszolta a lány, miközben patakokban folytak a könnyei.

Megbántotta egy olyan embert, akiért odavan, a barátaival, akik a legfontosabbak a számára, szintén undok volt. Rájött, hogy ez nem mehet így tovább, valamit tennie kellene. Csacsa óvatosan az ágy szélére telepedett, tekintetében egy gyermekét féltő anyatigris villódzott.

-         Most pedig áruld el mi bánt.

Janice mély levegőt vett, minden baja és bánata kitört belőle, a szavakat hadarni kezdte, Csacsa alig bírta követni a mondandó lényegét.

-         Kezdődött azzal, hogy Aisa egyszerűen otthagyott minket és most nagyon úgy tűnik, hogy Jordana öribarija lett – hadarta gúnyosan a lány – Miért változik meg valaki egyik pillanatról a másikra? Mintha nem is ő lett volna. Aztán itt van a csodálatosan sikerült nyaralásunk. Szellemek, Árnylelkek, gyilkosságok. Mégis mi jöhet még ezek után? Hát mi jönne. Apukám depressziós, a barátaimmal undok voltam, ráadásul most még Bow manre is ráförmedtem, aki rámcsapta a telefont. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?

Csacsa megértően a lány vállára tette a kezét.

-         Vannak olyan barátok, akik csúnyán távoznak az életedből, viszont újjak jönnek a helyére. Ne bánkódj miatta. Apukád is lassan összeszedi magát, ha pedig nem, én majd jól seggbe billentem.

Janice elmosolyodott, majd átölelte a pót-anyukát, aki dorgáló tekintettel eltolta magától a lányt.

-         Viszont azzal a helyes fiúval nem bánhatsz így, most azonnal összeszeded magad és átmész hozzá bocsánatot kérni.

-         Igenis tábornok – tisztelgett egyenes háttal a lány.

Csacsa szája mosolyra görbült, majd emelt fővel távozott a szobából. Janice villámgyorsan összeszedte magát, erőt merített és kilépett a verőfényes napsütés világába.